• Pillanatnyi elmezavar

    Egy sötét mese őrületről, árulásról, véres csatákról, táltos paripákról és gyönyörű, kéjsóvár boszorkányokról.

    Megjelenés: 2013

    518 oldal

    Tovább
  • Újabb elmezavar

    A háború tovább folytatódik, a tét pedig még mindig nem más, mint a józan ész.

    Megjelenés: 2013

    466 oldal

    Tovább
  • Végső elmezavar

    A trilógia befejező része, melyben minden titokra fény derül.

    Megjelenés: 2016

    536 oldal

    Tovább

És itt a vége: Végső elmezavar




Az átlagos férfi még mindig annak a világnak a foglya, ahol minden másképp működik, és ahol bármi megtörténhet. Ezúttal megcsillan a végleges szabadulás lehetősége, kérdés azonban, hogy valóban szabadulni akar-e. A fantázia birodalmában most sem unalmas az élet. A herbáknak nevezett növénylények beilleszkedni próbálnak, és a gépesítés egyre inkább összefonódik a Hullám varázserejével. Mindeközben vérszomjas boszorkányok tűnnek fel a színen, akik uralmuk alá hajtják az összes útjukba kerülő várost, továbbá egy szörnyű ragály is terjed, ami válogatás nélkül tesz tébolyodottá mindenkit, akit elér.
A történet most is cselszövésekkel, csatákkal, bűbájjal és szerelemmel tarkított. A végső küzdelem megkezdődik, mind a belső, mind pedig a külső világban, és a férfinak döntenie kell, valójában hová is tartozik. A sötét mese a befejezéshez közeledik, ám kérdés, ki éli meg a finálét. Vagy egyáltalán lesz-e olyan, aki megéli…

Itt a folytatás: Újabb elmezavar




    Az átlagos férfi tovább keresi a kiutat abból a különös világból, melybe belecsöppent. Amint újra tudatára ébred, rájön, hogy hosszú ideje aludta álmát, és hogy mindeközben sok minden megváltozott. Régi baráti szétszéledtek, a hatalom új kezekbe került.

    Ahogyan ő, úgy tér vissza a végleg legyőzöttnek hitt Ménrót és Villő, és ha ez nem lenne elég, egy harmadik nagy erejű vetélytárs, Radakund is feltűnik a színen.

    Az első kötethez hasonlóan a sötét mese most is cselszövésekről, véres csatákról, bűbájról és szerelemről szól. A háború tovább folytatódik, a tét pedig még mindig nem más, mint a józan ész.


    Pillanatnyi elmezavar

    Ha szereted...

    ...a fantasy világokat
    ...a kardos-harcos-varázslós kalandokat
    ...a véres csatákat
    ...a különös, sosem látott teremtményeket
    ...a romantikát (egy csipetnyi erotikával fűszerezve)

    ...akkor a Pillanatnyi elmezavar-t imádni fogod !


    Egy átlagos férfi, egy átlagos napon elalszik a fürdőkádban és ezzel átlagos élete fenekestül fordul fel.

    Idővel rájön, hogy nem megszokott világa veszi körül. Ezt az új világot különös lények népesítik be, és sok olyan varázslatos jelenséget tapasztal, amiket eddig még elképzelni sem tudott. Ezek egyike az az erő, amit ő maga is képes életre hívni, és aminek segítségével szinte bármi megtehető.

    Kalandos események során a férfi kezdi kiismerni mindazt, ami körülveszi, de a hazajutás vágya továbbra is erősen él benne. Annak érdekében viszont, hogy egyszer visszakapja régi életét, kénytelen szembenézni azzal a két nagyhatalmú lénnyel, akik ezt a világot uralják...

    Ez a könyv egy sötét mese őrületről, árulásról, véres csatákról, táltos paripákról és gyönyörű, kéjsóvár boszorkányokról. Ajánljuk mindazoknak, akik szívesen merülnek el egy a valóságtól elrugaszkodott, magyar népmesei motívumok alapján megírt fantasztikus történetben.



    Egy elképzelt könyv - Pillanatnyi elmezavar


    Gregus Gábor sorozatának első darabja, a Pillanatnyi elmezavar igazán megdöbbentő és különleges olvasmány. Az ember ugyanis a borító alapján elsőre könnyen egy "zs" kategóriás, sablonos történetre asszociálhat, azonban hamar kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így. Az író ugyanis egy különleges, sokrétű történetet teremtett meg, egy sokrétű, színes, és az utolsó vonásig kidolgozott világgal.

    A Pillanatnyi elmezavar tulajdonképpen egy felnőtteknek szóló mese. Főhősünket egy hétköznapi emberként ismerjük meg, aki hétköznapi dolgokat tesz, aztán a lakásában hirtelen megjelenik egy ajtó, amit kinyitva egy új világ jelenik meg előtte. A történet remekül ötvözi a népmesék, az Alice csodaországban, a Narnia krónikái, de még a World of Warcraft elemeit is, utóbbiról egyébként nem gondoltam volna, hogy valaha egy a WoW világán kívül játszódó történetben is olvashatok róla. Az író tehát mindent tökéletesen kitalált, még akkor is, ha mi olvasók néha szinte elveszítjük a fonalat. A cselekmény vezetésében ugyanis számos szürrealista fordulatot olvashatunk, amit én nagyon élveztem, azonban néha már-már érezhetjük, hogy a cím pontosan leírja a történetet, hiszen ami a könyvben történik, az néha már tényleg az épelméjűség határait feszegeti.

    Az a legizgalmasabb a Pillanatnyi elmezavarban, hogy történetét egy metaforaként is értelmezhetjük. Adott ugyanis egy férfi, Domán, aki teljesen hétköznapi, monoton életet él, és az elméjében tett utazásokkal, a képzelőerejével teszi elviselhetőbbé az unalmas hétköznapokat. Azokból az alapanyagokból építkezik, amiket jó ismer: az olvasmányélményei, a játék, amivel esetenként eltölt egy-két órát. Ezek az elemek aztán a fantáziájával keveredve alkotják meg az emberszerű állatokat, a különleges neveket, és az olykor zavarba ejtő eseményeket.

    Persze ez csak egy értelmezés. Az azonban bizonyos, hogy a történetnek még két további folytatása van, és talán ezek elolvasása után sem kapunk teljes képet erről a világról. Hogy miért? Mert az író sokszor szándékosan bizonytalanítja el olvasóját, és a sok utalás és bonyolult szimbólumrendszer többféle olvasatot is adhat. Egy azonban bizonyos: ez egy olyan kortárs fantasy, amely egy pillanat alatt magába szippantja az olvasót.

    Összességében tehát a Pillanatnyi elmezavar mindenképpen ajánlott olvasmány a fantasy kedvelői számára. Noha a regény azért nem tökéletes, a dialógusok néhol kifejezetten erőltetettnek tűntek, és a borító nagyon megtévesztő, az elképesztő képi világ, a pörgős, izgalmas történetmesélés miatt mindenképpen megér egy próbát. 




    https://elkepzeltkonyv.blogspot.hu/2018/04/pillanatnyi-elmezavar.html



    Ariadne olvasmányai - Újabb elmezavar


    A szerzőről:
    Gregus Gábor Budapesten született, s jelenleg is ott él. Elmondása szerint egyike azoknak az íróknak, akik hobbiból vetik papírra azt, ami kijön a fejükből. Másfél évvel ezelőtt keresett meg, hogy véleményezném-e az első regényét, melyre örömmel mondtam igent, tekintve hogy fantasy műfajú, amit nagyon szeretek, ráadásul szívesen ismerkedem magyar szerzők műveivel.
    A napokban megkértem, hogy amennyiben lehetséges, pár sorban mutassa be magát, melynek eleget is tett. Ezt ezúton is köszönöm.

    A szerző így mutatta be önmagát:
    „A budapesti születésű Gregus Gábor életútja egy kissé kanyargós. Gyerekkorában a "mi leszel, ha nagy leszel" kérdésre rávágta, hogy filmrendező. Alsóbb osztályokban rajzolásban jeleskedett, még versenyekre is küldték, ám később az irodalom szeretete hatalmasodott el rajta. "Természetes" volt hát, hogy elektrotechnikai középiskolába menjen, utána pedig programozó képzésre. Annak végével, újabb kanyarral a Károli Gáspár Egyetem magyar szakán találta magát. Talán nem meglepő, hogy mindezek után szoftvertesztelőként foglalatoskodik, miközben hobbiból néha ír egy-egy regényt. Ezekben különös, vad világokban kalandozik, ahol szép, csúnya, helyenként varázslatos, olykor sokkoló dolgok egyaránt megesnek.”

    A könyvről:
    Az Elmezavar trilógia második kötetét tarthatja kezében az olvasó, melynek műfaja fantasy. Az első kötetben megismerhettük a főszereplőt, Dománt, megtudhattuk hogyan indult el élete legnagyobb kalandjára. Függővéggel zárult, ami nem meglepő, ha azt nézzük, hogy a történet egy trilógia első kötete. Számomra az első kötet élvezhető volt, bár kissé hiányos. Tetszett, hogy sokszínű volt és a történet folyamán megfigyelhető bizonyos jellemfejlődés. Összetett karaktereket kreált a szerző, érdekes helyszínekkel és cselekményekkel.

    Erről a kötetről is elmondható, hogy a történet ötletes, alkalmanként bizarr és kicsit különc, néhol vicces (legalábbis nekem akadtak olyan jelenetek) és mindenképpen elgondolkodtató. A szereplők jellemfejlődése most is megfigyelhető, és a szerző mindvégig odafigyelt, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését. Helyszín és karakterábrázolása tetszetős, könnyen vizualizálhatja az olvasó.

    Amivel még most sem vagyok kibékülve, az a borító. Sajnálom, de ha ez alapján választanék könyvet, bizony ott maradna a polcon. Nem feltétlenül ilyen figyelemfelkeltésre vágyik az ember. (A harmadik kötet borítója jobban tetszik, mint az előző kettőé.)
    Valamint számomra néha már túl abszurd és morbid volt egy-egy jelenet. Olyan, mintha kicsit „túltolta volna” a fantasy szálat a szerző. Igaz a mondás, hogy a kevesebb néha több. Ne akarjunk egyszerre túl nagy falatot letolni az olvasó torkán, mert az bizony fennakad.
    Az első kötethez képest már észlelhető volt, hogy az író tudatosan igyekszik beiktatni bizonyos hatásszünetet, amikor nincs lényegesebb esemény, hogy az olvasó ne érezze azt, hogy már túl sok. Ennek nagyon örültem, mert érezhető, hogy a szerző nem csak kiírja magából a történetet, de figyel a leendő olvasókra is. Ez mindenképpen pozitív.

    Domán az a karakter, akit már az előző kötetben sem tudtam, hogy hova tegyek. Eleinte nagyon nem kedveltem, aztán az első kötet végére már kezdtem szimpatizálni vele, de most megint nagyon ellenszenves volt. Ellenben a mellékszereplők közül sokakat megkedveltem, így inkább arra voltam kíváncsi olvasás közben, hogy velük mi lesz. Talán inkább közülük kellene főszereplőt kinevezni.

    A könyv utolsó harmada kötött le a legjobban. A Szada elnevezésű fejezetnél éreztem azt, hogy ott igazán magára talált a szerző. Izgalmas volt, érdekes, ráadásul visszatértek olyan mellékszereplők, akiket nagyon kedveltem.

    Azt meg kell hagyni, hogy a szerző a maga stílusában egyedit alkotott. Magyar szerző, fantasy műfaj, nem mindennapi téma és érdekes elgondolás. Az, hogy a kivitelezésben még nem tökéletes… talán nem is kell annak lennie. Érezhetően fejlődött a főszereplő, a cselekményvezetés és a szerző is írás közben. Számomra még mindig van egy kis hiányérzet és elvárás a történettel kapcsolatban, de úgy gondolom a szerző bizonyította, képes a fejlődésre,  csiszolódásra.

    Pontozás: 10/8




    http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2018/04/gregus-gabor-ujabb-elmezavar-elmezavar.html




    Interjú - Lapozz bele Blog


    Nemrég volt szerencsém elolvasni a Pillanatnyi elmezavar című regényt Gregus Gábor tollából, amit a végére igencsak megszerettem. Felmerült bennem azonban több kérdés is a kötettel kapcsolatban, ezért vettem a bátorságot, és felkerestem az írót, aki készségesen válaszolt is rájuk. Fogadjátok szeretettel az interjút!

    Hogyan született meg a regény alapötlete?

    Érdekes módon a regény már nagyon-nagyon rég a fejemben volt, és jó, hogy egyes számot használunk, mert valóban csak egyetlen könyvet akartam szentelni ennek a történetnek (aztán még úgy éreztem: van ebben több is, illetve nem tudtam elszakadni a világától). Valamikor 14-15 éves koromban már megvolt bennem egy sztori, és a három karakter, akik akkor még más nevekkel bírtak, illetve máshogy is néztek ki. Villőt például Vandának hívták, Ménrót pedig kizárólag sárkány alakban létezett. Aztán nem foglalkoztam ezzel, és több mint 15 évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek: ezt meg kellene írnom. A végső lökést Clive Barker, a Korbács című könyvének elolvasása adta, ami szintén egy másik világban játszódik, és hasonlított az én elképzelésemre.

    Mennyire volt nehéz felépíteni egy ilyen sötét és összetett világot?

    Igazából egyáltalán nem. Valószínűleg más beállítottságú személyiségnek nehezebben menne, de ez belőlem csak úgy jön. Az egész játék és szórakozás számomra, míg persze ülni és írni hosszadalmas munkát jelent. Inkább menet közben jönnek a problémák. Emlékezni, ki kicsoda, kinek miről van tudomása, kinek mi a szándéka, melyik szereplő kivel van jóban, kit utál, mi történt ekkor meg akkor... Olykor éreztem, hogy túl sok mindent akarok belerakni a sztoriba és túl sok a karakter. No és nem vagyok egy memória-bajnok, ez sem túl hasznos regényírásnál. Volt, hogy az elő-olvasásra megkért illető jelezte, hogy itt meg ott nem stimmelnek a dolgok - ezért nagyon hálás voltam.

    Melyik szereplő áll hozzád a legközelebb?

    Ez vicces, de épp a legelborultabb, azaz Villő. Mivel őt találtam ki legkorábban, és az első verzióban ez még teljes egészében az ő története lett volna (felemelkedése és bukása). De Tegzét is bírom a fanyar humorával.

    Írás közben alakítottál még Domán jellemén, vagy előre meghatározott elképzelésed volt vele kapcsolatban?

    Dománnal kapcsolatban az volt az elképzelés, hogy a lehető legsematikusabb legyen. Egy átlagos, hétköznapi fickó, realista típus, nulla kalandvággyal. Kitűztem egy olyan célt, hogy minél könnyebb legyen a bőrébe képzelnünk magunkat, de aztán folyamatosan előtérbe került a kicsit félős, cinikus hozzáállása a dolgokhoz. Ez az írás során magától alakult így. Mondjuk talán hasznos is, mert ezzel még nagyobb utat jár be, hogy lassan hősies vitézzé váljon, de azért a szarkasztikus gondolatai/megjegyzései megmaradnak.

    Ha mindenképpen muszáj lenne választanod, kivel kötnél szövetséget: Ménrót vagy Villő?

    Haha, hát ugye egyikkel sem szeretnék, de ha kötelező, akkor már inkább Ménrót. A választás több értelmet nyer, ha valaki elolvassa a második és harmadik köteteket, mert azokban sokat változik a jelleme. De alapjában is, legalább valamennyire kiszámítható, nem úgy mint Villő, aki semennyire.

    Mi az, ami inspirál írás közben?

    Konkrétan külső tényezők nem ösztönöznek, legjobb, ha csend van és nyugalom. Amikor viszont nem írok, akkor bármi adhat további apró ötletet, amiket valamilyen módon beleszövök a regénybe. Egy film, egy másik könyv, vagy akár egy teljesen hétköznapi párbeszéd. Ezeket én mindig feljegyzem a telefonomba, hogy el ne felejtsem, és később felhasználjam.

    Ki a kedvenc íród?

    Uh, hát ez nehéz. Mivel alapvetően fantasy-jellegű történetet hoztam össze, így most ezeket veszem előre. Magyar részről ebben a műfajban sokat olvastam John Caldwell-től, Douglas Rowland-tól, Jeffrey Stone-tól, akik így hirtelen eszembe jutnak. Külföldről pedig elsősorban Stephen King, Joe Hill, China Miéville, stb.

    Milyen terveid vannak erre az évre? Várható Tőled idén új könyv?

    Fájdalmas pont, mert a legutolsó regényem 2 éve jelent meg. Belekezdtem egy új könyvbe, aminek még nagyon az elején vagyok, de nem igazán haladok vele. Az ihlet megvan, és az egész cselekményváz is ki van dolgozva mindenestül, csak időm nincs megírni (a munka mellett). Amúgy ez egy sokkal realistább mű, ami a való világban játszódik, de persze nem nélkülözi a misztikumot. Nos, ez csak és kizárólag tőlem függ, úgyhogy meglátjuk, hogy alakul.



    https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2018/03/interju-gregus-gaborral_16.html




    Lapozz bele Blog - Pillanatnyi elmezavar


    Egészen addig nem is hallottam erről a könyvről, amíg a kezembe nem került. Fogalmam sincs, hogyan történhetett ez, hiszen imádom a fantasyt, és nagyjából képben vagyok az ebben a műfajban íródott magyar regényekkel, így az Elmezavar trilógia egyfajta meglepetés volt számomra. Bár a borítót első pillantásra borzasztónak találtam, a fülszöveg eléggé felkeltette az érdeklődésemet, ezért kíváncsian vetettem bele magam az első kötetbe. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire be fog jönni ez az őrült utazás.

    Történetünk főhősénél, Dománnál talán nincs is átlagosabb figura a bolygón. Nincsenek nagy álmai, mindig megelégszik azzal, amit az élet épp neki dob, nem vágyik semmilyen előrelépésre. Egyszerűen beletörődött abba, aki, és nem akar ezen változtatni. Egy nap azonban a lakásában megjelenik egy ajtó, ami eddig nem volt ott, és akárhogy próbálja kinyitni, nem sikerül. Domán úgy érzi, kezd becsavarodni, ám egyszer csak szembe jön vele a megoldás. Felkeres egy pszichológust, aki egy furcsa zarándoklatra küldi el, mondván, ezáltal megtisztíthatja az elméjét. A férfi már épp elérné a célját, amikor a semmiből megjelenik előtte ugyanaz a rejtélyes ajtó, ami csupán arra vár, hogy belépjen rajta. Domán lenyomja a kilincset, és ezután egy olyan világban találja magát, ahol az ég bíborszínű, az állatok emberi módon viselkednek és beszélnek, és nem mellesleg varázserővel van megáldva, amit szinte azonnal használni tud. De ez még nem minden: ebben a dimenzióban ugyanis szörnyű háború dúl két hatalmas Hullám-mester, Ménrót és Villő között, akik bármi áron el akarják pusztítani egymást, hogy egymaguk uralkodhassanak mindenen és mindenkin. Egyedül Domán képes megállítani őket, és leszámolni velük egyszer s mindenkorra, ám ha elbukik, örökké saját tudatának foglya marad.

    Ez a könyv sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Megvan benne minden, ami egy jó dark fantasyhez szükséges: sötét világfelépítés, kegyetlen szereplők, véres csatajelenetek, természetfeletti lények és persze rengeteg mágia. Gregus Gábor olyan világot teremtett meg a lapokon, amit imádtam. Egy komplett univerzumot hozott létre, ami leginkább a népmesékből és mondákból merít, mindezt pedig régies hangzású magyar nevekkel fejeli meg. A Minotaurusz, Pegazus, vagy például a Csodaszarvas legendája épp úgy jelen van valamilyen formában, mint ahogy helyet kaptak benne griffmadarak, lófejű szerzetek, apró, vörös manók, gigászi csigák és beszélő, kék rókák is. Lenyűgöző, ahogy az író összegyúrta ezeket az elemeket, és egy pazar, ütős olvasmánnyá formálta - mindezt valakinek a fejében. Óriási képzelőerővel bír, mert azért valljuk be, nem kevés fantázia kell egy ilyen komplex történet megírásához. Maga az alapötlet is zseniális, hogy egy, az őrület határmezsgyéjén egyensúlyozó férfi tudatalattijába enged bepillantást, ami rendkívül színes és egyedi. Emellett nagyon szépen vezeti a cselekményt, amely nem nélkülözi a logikát, tökéletesen kapcsolódnak egymáshoz az események. A legtöbb történést természetesen Domán szemén - vagyis inkább agyán - keresztül élhetjük át, de tetszett, hogy a végén a két "kórság", Villő és Ménrót gondolataiba is bepillanthattunk, mivel iszonyúan kíváncsi voltam, milyen folyamatok játszódnak le az ő fejükben, illetve hogyan taktikáznak. Akcióból nincs hiány, bőven kapunk a nyakunkba véres jeleneteket (néha már túl véreseket is), ilyenkor végig izgultam, hogy a jó oldal kerüljön ki nyertesen az összecsapásokból, de néhány idilli pillanatnak szintén tanúi lehetünk. Végig élveztem ezt a különös, egyben nagyszerű utazást az agy elzárt részében, és a végére a borítóval is egészen jóban lettem.

    A karakterek érezhetően két nagy táborra oszthatók: a rosszakra, akik el akarják nyerni az uralmat főhősünk tudata felett, és a jókra, akik ezt próbálják megakadályozni. Emberek ugyanúgy vannak közöttük, mint animák, vagyis emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. Közéjük csöppen Domán, akinek először fogalma sincs, hová keveredett, és csak nehezen illeszkedik be ebbe az új közösségbe. Olyan ember, aki sodródik az árral, nem igazán érdekli, mit hoz a holnap, minden napja ugyanazzal a monoton munkával telik. Amikor belekerül elméje sodró kavargásába, egy teljesen más világ nyílik ki előtte, ahol barátokat szerez, hatalmat kap, és mindenki tőle várja a megoldást. Itt olyan valaki lehet, aki a valóságban sosem, felnéznek rá és tisztelik a képességéért. Igaz, kezdetben eléggé esetlen, és sokat bénázik, de minél több időt tölt el a segítőivel, annál ügyesebb lesz. Megtanulja, hogyan használja erejét, a Hullámot, amivel egyszerre képes teremteni és pusztítani, és számtalan hajmeresztő kalandba keveredik. Útja során rengeteg bizalmasra és barátra tesz szert, többek között a kék bundájú rókára, Valódra, a bőrdzsekit és piros napszemüveget viselő bika-animára, Ketelre, akit nagyon bírtam, a kilenc lábú paripára, Tegzére, a hatalmas griffmadárra, Urosra, és még a szerelem is rátalál a fekete hajú amazon, Zille személyében. Drukkoltam ennek a szedett-vedett kis csapatnak, hogy győzelmet arassanak, és vessenek véget az elnyomásnak. A két diktátor, Ménrót (aki erősen hajaz Charles Xavier professzorra az X-Menből) és Villő határtalanul gonosz és könyörtelen. Velük nem érdemes packázni, mert aki szembe merészel szállni bármelyikőjükkel, hamar alulról szagolhatja az ibolyát. Mondanom sem kell, utáltam őket, utóbbit még jobban is, mivel nem lehet rá észérvekkel hatni. Egyedül Csillag, a félig ember, félig kígyó lány karakterét éreztem feleslegesnek, aki előbb-utóbb belehabarodik Dománba. Ez a szerelmi háromszög kicsit soknak tűnt nekem, szerintem enélkül is remekül megállta volna a helyét a kötet.

    Mindent egybevetve a Pillanatnyi elmezavar egy sötét és kalandos mese, ami nem hagyja hidegen az olvasót. A keményebb részek miatt inkább felnőtteknek ajánlanám, de nekik nagyon. És tudjátok mit? Narnia elmehet a búsba! Én inkább beköltözök Domán fejébe.

    Pontszám: 10/9

    Nézőpont: E/3, múlt idő, Domán szemszögéből
    Kedvenc karakter: Ketel
    Kiknek ajánlom: 16 éven felüli fantasy-rajongóknak








    https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2018/03/gregus-gabor-pillanatnyi-elmezavar.html